Majin And The Forsaken Kingdom PS3

INGYENES SZÁLLÍTÁS

Olcsón eladó, új, bontatlan Majin And The Forsaken Kingdom PS3 játékszoftver!

Új Majin And The Forsaken Kingdom PS3 gameplay videó előzetes:

Playstation Community Majin And The Forsaken Kingdom PS3 játékteszt:

Mitől válik izgalmassá, érdekfeszítővé egy történet? Ezen bizony hosszan lehetne agyalni, ráadásul a választ keresve újabb és újabb kérdőjelekbe botlik az ember. Fontos a cselekményt váratlan fordulatokkal teletűzdelni? Legyen benne sok ködösítés, elvarratlan szál, melyek gondolkozásra késztetnek minket? Esetleg lényegi szempont a kliséktől mentes, teljes mértékben újszerű és friss megközelítés?

Számít-e egyáltalán mindez, vagy sokkal fontosabb, hogy amit kapunk – még ha láttuk is már ezerszer –, jól legyen tálalva?

Legyen szó filmről, könyvről, vagy esetünkben videojátékról, a készítők sokszor hajlamosak megfeledkezni a legutolsó – talán leghangsúlyosabb – kérdésről, és helyette inkább azokkal a dolgokkal foglalkozni, melyek szerepe másodlagos kéne, hogy legyen. Lehet sablonos a történet, és tudhatom előre a végkifejletet, ez előbb-utóbb manapság már úgyis elkerülhetetlenné válik: a legfontosabb akkor is az marad, hogy a kezdetektől fogva egészen az utolsó sorig/jelenetig/képkockáig élvezzem, amit elém raknak – ehhez pedig elengedhetetlen a remek tálalás.

Tesztem alanya, a Game Republic által fejlesztett Majin and the Forsaken Kingdom épp ebben olyan jó, és bizonyára ezért, illetve az atmoszférája miatt volt képes a lemez behelyezése után szinte azonnal magával ragadnia. Pedig erről a stuffról aztán igazán nem mondható el, hogy bármilyen szempontból eredeti sztorival huzakodna elő, sőt, a létező legsablonosabb alaphoz nyúl: ezúttal is mi vagyunk a világ – pontosabban királyság – egyetlen reménysége, az a személy, aki még képes felvenni a harcot a sötétség szolgáival szemben, és visszaállítani az egykor virágzó birodalom pompáját. Mindnyájan ismerjük már ezt a felállást, ugye?
Adott tehát egy bátor és magányos főhős… de vajon tényleg olyan magányos? Nos, ha emberi társaságot ugyan nem is tudhat maga mellett, kalandjainak mégsem egyedül vág neki: végig az oldalán lesz egy igencsak méretes, kissé butuska lény – a Majin –, akinek szerepe kulcsfontosságú, hiszen az ifjú harcos kizárólag az ő segítségével kaphatja vissza szeretett hazáját. A játék során óriási hangsúly helyeződik a kettőjük – folyamatosan egyre szorosabbá váló – barátságára (erről majd egy kicsit később), aminek következtében elég sokszor támadt olyan érzésem, mintha egy Team ICO anyag kellős közepébe csöppentem volna.

Sőt, a Majin játékmenete nem csupán az előbb említett fejlesztőcsapat alkotásaiból, hanem rengeteg más programból is ihletet merít. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az egész stuff innen-onnan összeollózott ötletek kollekciója, az egyes elemeket viszont sikerült elég jól megvalósítania és összefűznie a készítőknek, így ez cseppet sem válik zavaróvá. Alapvetően egy oldschool kalandjátékról van szó, ennek fényében különböző fejtörők abszolválása, illetve sok-sok ellenség leküzdése lesz a feladat, egészséges arányban adagolva. Partnerünk nélkül mindezek az akadályok – különösen a harcok – teljesíthetetlenek lennének, ez pillanatokon belül nyilvánvalóvá válik: a sötétség teremtményei rendkívül szívósak, szemtől szembeni ütközetben gyakorlatilag esélytelenek vagyunk velük szemben, ilyenkor tehát elengedhetetlen, hogy együtt dolgozzunk természetfeletti erők birtokában lévő társunkkal. Egymással karöltve már nagyon csúnyán lehet büntetni magunk körül mindent! Az egész metódus úgy működik, hogy parancsokat adunk ki a Majinnak, aki rögtön készségesen teljesíti is azokat: minél ügyesebben és gyorsabban dobáljuk neki az utasításokat, annál hatékonyabban tudunk megbirkózni a ránk támadókkal.
Előfordulhatnak persze olyan helyzetek, amikor valamilyen oknál fogva mégiscsak magunkra vagyunk utalva: ilyenkor a leghatékonyabb módszer a lopakodás, ráadásul, ha sikerül megfelelő közelségbe kerülni a dögökhöz, egyetlen gyors támadással elintézhetjük őket hátulról.
A küzdelmek egyébként eléggé egyszerű, mondhatni fapados irányítással zajlanak, a program ezen része nincs túlbonyolítva, ennek ellenére szerintem kifejezetten változatosra és szórakoztatóra sikerült a harc, hosszútávon sem válik monotonná. Ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy szerencsére nem csupán folyamatos csépelésből tevődik össze a stuff, hanem sokszor bizony gondolkozni is kell, mivel logikai feladatok is akadnak bőven. Külön öröm volt, hogy a bossok legyőzése is speciális taktikát igényel, és ezekre általában nem két percig tart rájönni.

A Majin and the Forsaken Kingdom középpontjában a két főszereplő közötti kapcsolat áll, egyfajta egyensúlyhelyzetet szimbolizálva ezzel, hiszen egyikőjük sem boldogulhat a másik nélkül. Alapvetően vannak olyan feladatok, amiket csak a Majin képes végrehajtani, ugyanakkor sokszor épp nekünk kell őt kisegíteni. Az egészben a legszebb, hogy eme kölcsönös együttműködés során maga a kontrollert szorongató játékos is egyre jobban megkedveli ezt a különös teremtményt, aggódni kezd a sorsáért. Ez az érzés biztosan ismerős lesz azok számára, akiknek volt már dolga valamilyen Team ICO produktummal.
Pár sor erejéig visszatérnék még arra, hogyan is működik mindez a gyakorlatban. Teszem azt, vannak olyan helyek, amiket csak mi vagyunk képesek megközelíteni, a hatalmas erőkifejtést igényelő, óriási méretű kapuk kinyitására viszont kizárólag partnerünk alkalmas – de ez csupán egyetlen példa a sok közül. A Majin erejét növelő különleges „gyümölcsök” megszerzése szintén a mi feladatunk lesz: ezek a térkép bizonyos pontjain vannak elhelyezve (hol könnyebben, hol nehezebben megközelíthetők), erősen ajánlott minél többet összegyűjteni belőlük. A játék előrehaladtával mindkét karakter ugyanúgy szinteket lép (illetve minden küzdelem után szorosabbá válik a barátságuk, ez is szintezve van), a számukra fellelhető dolgok azonban már eltérőek: míg főhősünknek általában új felszerelést, addig a Majin számára különböző képességeket szerezhetünk.

Eddig csupa pozitívumról írtam szinte, de az élet sajnos most sem fenékig tejfel, ezúttal leginkább a külcsín az, amivel nem sikerült kibékülnöm. Bár akadnak olyan részek, amik összhatásukban nem festenek rosszul, ez még nem változtat a sajnálatos tényen: a program látványvilágán még lehetett volna csiszolni. Hangsúlyozom, a cucc nem néz ki rosszul, sőt akadnak kifejezetten szép helyszínek is (melyek egyébként igen változatosak, és a már felfedezett részek szabadon bejárhatóak bármikor), csupán lehetett látni ennél már jóval szebbet is korábban.
Amennyire ráncoltam a homlokomat a grafika miatt, legalább olyannyira elnyerték a tetszésemet a fantasztikus zenék, melyek egyrészt gyönyörűek, másrészt mindig az adott alkalomhoz illőek. Az audio szegmensen belül szerintem ez a legerősebb része a programnak, ugyanakkor a többi hanggal kapcsolatos dolog is a helyén van.

Bizonyára mostanra már mindenkinek kiderült a cikkből, hogy személy szerint nagyon jól szórakoztam a Game Republic legújabb alkotásával. A programot kisebb adagokra felosztva nyomtam, minden egyes alkalommal nagyjából olyan másfél-két órát töltöttem el vele, ebből a játékból úgy gondolom pont elég ennyi egyhuzamban (a szavatosság egyébként körülbelül olyan 15 órára tehető, de persze ez úgyis kitolódik, ha az összes ládát is meg akarod találni).
Épp, mint egy valódi barátság kialakulásához, úgy a Majin igazi varázsának felfedezéséhez is időre van szükség. Ezen okból kifolyólag nem mindenkinél lesz telitalálat a cucc, de pontosan emiatt marad meg ínyencségként a jelenlegi piacon. A végső pontszám végül ezért lett nyolcas helyett hetes, mert bár szívem szerint előbbit osztanám ki neki, tudom, hogy sokaknak becsapós szám lenne, átverni pedig senkit nem akarok. Egy biztos: ehhez a játékhoz biztosan nem Youtube-os videók megnézésével fogsz kedvet kapni, egyszerűen muszáj vele játszanod ahhoz, hogy megszeresd.