Dead Rising 2 PS3
	Ár: 6 550 Ft
	MEGRENDELEM

Jelenleg ELŐRENDELHETŐ!!! INGYENES SZÁLLÍTÁS
Eladó új, bontatlan Dead Rising 2 PS3 játékszoftver!
Olcsó PS3, PS2, PSP, Xbox 360, Nintendo Wii játékszoftver vásárlás és rendelés, országosan ingyenes kiszállítással!
Külső Mennyország - Kecskemét -www.kulsomennyorszag.hu

Új Dead Rising 2 PS3 videóelőzetes:

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Mitől is számított rétegjátéknak tulajdonképpen a Dead Rising? Elsősorban témaválasztása, valamint az izzasztó nehézsége miatt, kellő türelem nélkül ugyanis nehezen emészthető falat volt: ha a játékos nem érzett rá megfelelően néhány játékmechanikai apróságra, hamar kínszenvedésbe torkollott az egész, és emiatt sokaknak bizony meg is akadt a torkán. A DR csak azt követően mutatta ki a foga fehérjét, amikor ezekkel az apró dolgokkal sikerült megbarátkozni, ezt követően viszont egyértelműen láthatóvá vált, hogy mitől is olyan remek darab. Fontos már az elején megemlíteni, hogy a folytatás gyakorlatilag semmiben nem nyújt többet – nem is akar! –, a Dead Rising 2-őt pontosan ugyanazokért a dolgokért lehet szeretni, vagy éppen utálni, mint amikért az elődjét. A tesztben igyekszem választ adni arra, mik is ezek pontosan.

Az események öt évvel az első járvány kitörése után veszik fel a fonalat: végleges immunitást adó ellenszer továbbra sincs, csupán egy „zombrex” nevű gyógyszer létezik a piacon, mely naponta adagolva 24 órára képes megállítani egy – már fertőzött – személyben a vírus továbbterjedését, elkerülve ezzel az átváltozást. A kór megállíthatatlanul terjed, így a „drogra” egyre több embernek van szüksége, többek között főhősünknek, Chuck Greene-nek is, aki maga ugyan nem fertőzött, ellenben néhány éves kislánya, Katey viszont nagyon is. A zombrex persze nem olcsó mulatság, a megfelelő mennyiség beszerzéséhez rengeteg pénzre van szükség, melyet Chuck nem tisztes és becsületes munkával, hanem egy zombi gyilkolós gladiátorjátékban (Terror is Reality) való részvétellel fedez – a legtöbb zombit lemészárolni képes résztvevőnek ugyanis nagy zseton üti a markát. Maga a show egy óriási kaszinóvárosban, Fortune Cityben kerül megrendezésre, de természetesen ezúttal is beüt a gikszer, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: valaki szabadon engedi a karanténba zárt élőholtakat, pillanatok alatt haspókos kannibálokká változtatva ezzel az ott tartózkodó emberek zömét. Chuck és Katey sikeresen elmenekülnek egy biztonságos helyre, így nem marad más hátra, mint megvárni a 72 órán belül megérkező mentőosztagot. Kezdetben a zombrex hiánya a legnagyobb gond, ez a probléma viszont gyorsan eltörpül, mikor kiderül, hogy az egész incidenssel magát Chuckot gyanúsítják! A hadsereg megérkezéséig az lesz a feladatunk, hogy tisztára mossuk a nevünket, valamint ki kell derítenünk, hogy ki áll az egész ügy hátterében. No meg persze a 24 óránként zombrexet igénylő Katey-ről sem szabad megfeledkeznünk…

Számos laikus legnagyobb tévhite a DR-al kapcsolatban, hogy ez csupán egy agyatlan, mészárlásra kihegyezett játék, pedig ez a tényleges valóságot nem igazán – vagy csak nagyon kis részben – fedi. A Dead Rising 2-őt sokféleképpen, eltérő stílusokban lehet játszani, és a program ennek tükrében jutalmaz minket – például a befejezés terén! Ha a rendelkezésedre álló 72 (valóságban körülbelül olyan 10) órát csupán a zombik minél nagyobb tömegben történő kiirtására fordítod, nem fog kibontakozni a valódi történet, helyette valamilyen alternatív lezárást kapsz majd (ezekből van jó néhány). Ellenben ha képes vagy megfelelően gazdálkodni az idővel, folyamatosan egyre több és több dologra deríthetsz fényt. Ha rám hallgatsz, elsőre inkább juss el a sztori legvégéig, második nekifutásra pedig nyugodtan nekiállhatsz élőhalottakat is ölni, ha ahhoz van kedved. Mindebből következik, hogy meglepő módon a DR2-ben nem a zombik legyilkolására helyeződik a fő hangsúly, hanem az időmenedzsmentre: állandóan figyelned kell az órádat, hogy melyik misszióra mennyi időd maradt. Természetesen nem csak egy fő történeti szál van, hanem köztük számos mellékküldetés is akad, ezek általában a megmaradt túlélők kimentését, majd biztonságos helyre történő szállításukat jelenti, ami rengeteg PP-t ad (a tapasztalati pont itteni megfelelője). Bizonyos mennyiség összegyűjtésével a karakter szinteket lép (ezek pozitív hozadéka a szokásos: nagyobb életerő/inventory, új mozdulatok, gyorsaság stb.), ami nélkül szinte lehetetlenné válna az életben maradás a későbbiekben, ugyanis nem csak túlélőkre, hanem sokszor bossharcokra is számítanod kell. Itt jön képbe a DR2 egyik sajátossága: bizonyos fejlettség hiányában több mint valószínű, hogy el fogsz vérezni egy-egy ellenséggel való találkozás során, és bár ez a szegmens némileg könnyebbé vált az első rész óta, még mindig kifejezetten izzasztó tud lenni, nem is kicsit. Az ebből fakadó idegeskedések – vagy rosszabb esetben kontroller széttörések – elkerülése végett ajánlatos gyakran menteni, és talán ez a stuff egyik legkényesebb pontja. Checkpoint-rendszer mint olyan, egyáltalán nincs, menteni csak az állandó biztonságot nyújtó Safe House-ban, valamint az illemhelységeknél lehet (erre csupán három slot áll rendelkezésre, szóval nem árt beosztani a helyet).

Néhány sorral feljebb még azt boncolgattam, hogy a DR-ban nem elsősorban a zombik kiiktatásán van a legnagyobb hangsúly – viszont ha már van egy ekkora játszóterünk, dugig mindenféle bolttal és érdekességgel, hát éljünk vele! Fortune City területe óriási, egyetlen végigjátszás valószínűleg nem is elég ahhoz, hogy minden zegzugát bejárd (én legalábbis csak másodjára fedeztem fel egy csomó új helyet), illetve a fellelhető tárgyakat kipróbáld. A Dead Rising egyik legvonzóbb eleme mindig is a fegyverválasztékban rejlett: bármi ami a pályán mozdítható, felhasználható tizedelés céljából, a felfújható gumimacitól kezdve, a láncfűrészen keresztül, egészen a gépfegyverig – minden! Ezt a fejlesztők megfejelték még azzal, hogy bizonyos tárgyakat kombinálva készíthetünk újabb gyilkolásra alkalmas eszközöket (egyik személyes kedvencem az evezőlapát a két végére celluxozott láncfűrésszel, de nagyon állat még például a… áh, inkább nem lövöm le a poént!). A pályán számos plakát helyezkedik el, amikből Chuck ihletet tud meríteni: ilyenkor kapsz egy ún. „kombó kártyát”, amin pontosan rajta van, hogy egy bizonyos fegyver elkészítéséhez milyen összetevőkre van szükség (ilyen kártyákat a legyőzött bossok után, illetve szintlépéskor is kapsz).

Látvány téren egyértelműen szembe tűnik, hogy mire lett felhasználva a rendelkezésre álló erőforrás jelentős része. Míg az első részben körülbelül néhány száz élőhalott próbáld felzabálni minket egyszerre (már ez sem volt kevés), addig Chucknak már több ezer(!) fertőzött között kell átverekednie magát valahogy (én személy szerint mondjuk nem számoltam meg egyesével, viszont ha valaki vállalkozik rá, azt behívom egy sörre). Sajnos ennek egyenes következménye lett az itt-ott felbukkanó frame-rate ingadozás, de szerencsére közel sem olyan zavaró mértékben. A helyszínek kidolgozottsága sem lett elhanyagolva szerencsére, a nagy területek miatt a távolban lévő részeket mindig homályosan látod, amit szerintem marha jól kiviteleztek. A néhai belassuláson kívül egyedül a – olykor már-már zavaróan – sok töltés rondít csak bele az összképbe, minden más egyébként abszolút a kor elvárásaihoz igazodik.
A programba sajnos nem került semmilyen free roam opció, cserébe viszont van multiplayer – konkrétan a teljes sztorit végigjátszhatod valakivel online kooperatív módban. Ez elsősorban azok számára lesz előny, akik nehezebben boldogulnak a játékkal, ketten már minden sokkal egyszerűbbé válik. Akik már eljutottak egyszer a történet végére, azoknak maximum bohóckodni lesz alkalmas a többjátékos opció, arra viszont tényleg remek. A másik internetkapcsolatot igénylő játékmód a „Terror is Reality” névre hallgat, itt három másik playerrel kell versenyezned egy ringben: aki a legtöbb zombit gyilkolja le adott idő alatt, az lesz a győztes. Az első helyezést pénznyereménnyel honorálja a játék, amit az egyjátékos módban később természetesen felhasználhatsz vásárlás céljából.

Az első rész kedvelőinek valószínűleg nem kell tovább taglalnom, hogy miért is érdemes beszerezniük a folytatást, ezért zárásként inkább a kissé előítéletesebb játékosokhoz szólnék: nekik ajánlom elsősorban, hogy ha van rá lehetőségük, kérjék kölcsön valakitől, mindenképp tegyenek vele egy próbát, mert a végén még kellemes meglepetésben is lehet részük! A Dead Rising 2 nem veszi komolyan magát – te se vedd komolyan, és akkor egy bőséges tartalommal ellátott, a hardcore játékosok igényeit abszolút kielégítő játékkal lehetsz gazdagabb!