Metal Gear Solid 2: A Szabadság Fiai - Üzem fejezet - Magyar fordítás - 12. részlet

A Hazafiak

[Az Arsenal Manhattan felé tart. Itt van az a jelenet, amelyet a szeptember 11-i terrortámadás miatt töröltek a játékból. Ebben elvileg az Arsenal elpusztítja Manhattan nagy részét. A követ­kező dolog, amit látunk, hogy Raiden és Solidus egy ismerős épület tetejére esik.]

SOLIDUS: Federal Hall!

[Solidus nevet és az ég felé emeli a karjait.]

RAIDEN: Min röhögsz?

SOLIDUS: Tudod, milyen nap van ma?

RAIDEN: Április 30-a?

SOLIDUS: Így igaz. George Washington pont ma, kétszáz évvel ezelőtt lépett hivatalba az Amerikai Egyesült Államok első elnökeként. És ez pontosan itt történt. Egy másik független­séget akartunk kikiáltani, egy új nemzet hajnalát, itt. A Hazafiak titkos uralkodásának vége, ennek az országnak a felszabadítása. Itt kellett volna elkezdődnie, itt születhetett volna meg a szabadság.

RAIDEN: Csak hatalmat akarsz, bármi áron.

SOLIDUS: Jack, én nem hatalmat akarok. Csak olyan dolgokat akarok visszavenni a Hazafi­aktól, mint a szabadság, polgári jogok, lehetőségek. Ennek az országnak az alapelveit. Min­dent, amit a digitális cenzúrájuk el fog törölni. Jack, figyelj rám. Mindannyian egy lejárati idővel születünk. Senki nem él örökké. Az élet csak egy türelmi időszak, hogy átadjuk a gene­tikai anyagunkat a következő generációnak. Az élet adata szülőről gyermekre száll. Így mű­ködik. De nincsenek örököseink, nincs hagyatékunk. Apánkból klónozva, eltörölték belőlünk a nemzés képességét. Mi a hagyatékunk, ha nem tudjuk továbbadni a fáklyát? Létezésünk bi­zonyítéka… egyfajta kézjegy. Mikor a fáklyát a szülő továbbadja gyermekének… Ez túlnő a DNS-en, információ is átjut. Csak azt akarom, hogy emlékezzenek rám. Más emberek által, a történelem által. A Hazafiak próbálják védeni a hatalmukat, a saját érdekeiket, a digitális in­formációáramlás irányításával. Azt akarom, hogy az emlékem, a létezésem megmaradjon. A történelem egy intronjával ellentétben, rám exonként fognak emlékezni[1] [2]. Ez lesz az én hagya­tékom, a kézjelem a történelemben. De a Hazafiak még ezt is megtagadnák tőlünk. Én diadal­maskodni fogok a Hazafiak felett, és mindannyinkat felszabadítom. És mi leszünk a „Szabad­ság Fiai”!

[Solidus örvendezve emeli a karjait az ég felé. Raident hívja valaki a codecen.]

EZREDES: Raiden, veszed az adást? Még itt vagyunk.

RAIDEN: Hogy lehet ez? Az AI megsemmisült.

EZREDES: Csak a GW.

RAIDEN: Ki vagy te?

EZREDES: Először is, mi nem vagyunk azok, akiket ti embereknek neveztek. Az utóbbi két­száz évben… Egyfajta tudat, mely rétegről rétegre alakult ki a Fehér Ház olvasztótégelyében. Nem úgy, ahogy az élet kialakult az óceánokban négymilliárd évvel ezelőtt. A Fehér Ház volt a mi ősi levesünk, az evolúció alapja. Mi alaktalanok vagyunk. Mi vagyunk a valóságos fe­gyelem és erkölcs, melyet az amerikaiak oly sokszor hívnak segítségül. Hogyan reményked­het bárki is abban, hogy megsemmisíthet minket? Amíg ez a nemzet létezik, addig mi is fo­gunk.

RAIDEN: Hagyd abba ezt a badarságot! Ha halhatatlanok vagytok, akkor miért vennétek el az egyéni szabadságot és cenzúráznátok a netet?

ROSE: Jack, ne légy buta.

EZREDES: Nem tudod, hogy a terveink a te érdekeid, nem a mieink, az elmében?

RAIDEN: Mi?

ROSE: Jack, figyelj jól, mint egy jó kisfiú.

EZREDES: Az emberi génállomány feltérképezése ennek a századnak az elején lett kész. En­nek eredményeképpen az emberi faj evolúciós naplója nyitva hevert előttünk.

ROSE: A genetika tanulmányozásával kezdtük, és végül sikeresen digitalizáltuk magát az éle­tet.

EZREDES: De vannak dolgok, amelyek nem szerepelnek a genetikai információban.

RAIDEN: Mire gondolsz?

EZREDES: Az emberek emlékei, eszméi. Kultúra. Történelem.

ROSE: A gének nem tartalmaznak egyetlen feljegyzést sem az emberi történelemről.

EZREDES: Ez egy olyan dolog, amit nem kellene továbbadni? Ezt az információt a természet kegyeire kellene bízni?

ROSE: Mindig készítettünk feljegyzéseket az életünkről. Szavakon, képeken és szimbólumo­kon át. Emléktábláktól könyvekig.

EZREDES: De a későbbi generációk nem örököltek minden információt. Az egésznek csak egy kis százalékát választották ki, dolgozták fel, és adták tovább. Nem úgy, mint a gének.

ROSE: Ez a történelem, Jack.

EZREDES: De a jelenlegi, digitális világban, a jelentéktelen információ minden másodperc­ben felhalmozódik, minden közhelyével fenntartva. Soha nem fakul ki, mindig hozzáférhető.

ROSE: Kicsinyes témákról terjedő pletykák, félremagyarázások, rágalmazások…

EZREDES: Ez a sok hulladék adat mind megőrződik egy szűrés nélküli állapotban, és riasztó tempóban növekszik.

ROSE: Ez csak lelassítja a társadalmi fejlődést, és csökkenti az evolúció sebességét.

EZREDES: Raiden, úgy tűnik, te azt hiszed, hogy a tervünk egy cenzúra.

RAIDEN: Azt akarod mondani, hogy nem az?

ROSE: Buta vagy! Amit tenni készülünk, az nem az összetétel irányítása, hanem összefüggé­sek megalkotása.

RAIDEN: Összefüggések megalkotása?

EZREDES: A digitális társadalom elősegíti az emberi tévedéseket, és szelektíven jutalmazza a kényelmes féligazságok fejlődését. Nézd csak meg a moralitás furcsa határosságát magad körül.

ROSE: Milliárdokat költenek új fegyverekre azért, hogy emberségesen öljenek meg más em­bereket.

EZREDES: A bűnözők jogait jobban figyelembe veszik, mint az áldozataik magánéletét.

ROSE: Annak ellenére, hogy vannak nyomorban szenvedő emberek, nagy adományokat for­dítanak veszélyeztetett állatok védelmére. Mindenki úgy nő fel, hogy ugyanazokat a dolgokat mondják nekik.

EZREDES: „Légy kedves más emberekhez.”

ROSE: „De győzd le a vetélytársaidat.”

EZREDES: „Különleges vagy.” „Higgy magadban, és sikerrel jársz.”

ROSE: De a kezdetektől fogva nyilvánvaló, hogy csak kevesen lehetnek sikeresek.

EZREDES: Gyakorlod a jogot a „szabadságra” és ez az eredménye. Minden szónoki, hogy el­kerüljük a konfliktusokat és megvédjük egymást a fájdalomtól. A kipróbálatlan igazságok, melyeket különböző érdekek forgatnak, egyre többen lesznek, és felhalmozódnak a politikai korrektség és az értékrendszerek homokozójában.

ROSE: Mindenki visszahúzódik a saját kis közösségébe, félve a nagyobb fórumoktól. A kis tavacskájukban maradnak, és nekik tetsző igazságokat juttatnak nagy mennyiségben a társada­lom egyre növekvő emésztőgödrébe.

EZREDES: A különböző sarkalatos igazságok se nem ütköznek, se nem illeszkednek. Senki nem hatálytalanított, de senkinek sincs igaza.

ROSE: Itt még a természetes kiválasztódás sem tud megjelenni. A világot beborítja az „igaz­ság”.

EZREDES: És így fog véget érni a világ. Nem egy nagy robajjal, hanem egy nyöszörgéssel.

ROSE: Mi megpróbáljuk megakadályozni ezt.

EZREDES: Uralkodókként ez a felelősségünk. Csak úgy, mint a genetikában, a szükségtelen információkat és emlékeket ki kell szűrni, hogy szimulálhassuk a fajok evolúcióját.

RAIDEN: És azt hiszitek, hogy ti alkalmasak vagytok arra, hogy eldöntsétek mi szükséges és mi nem?

EZREDES: Teljes mértékben. Ki más tudna átgázolni azon a hulladéktengeren, amit ti embe­rek termeltek, kinyerni az értékes igazságokat, és megmagyarázni az értelmüket, a későbbi ge­nerációknak?

ROSE: Ezt jelenti az összefüggés megalkotása.

RAIDEN: Én fogom eldönteni, hogy miben higgyek, és mit adjak tovább.

EZREDES: De ez egyáltalán a te ötleted?

ROSE: Vagy valami, amit Snake mondott neked?

EZREDES: Pontosan ez a hozzá nem értésetek bizonyítéka. Hiányzik belőletek a képzettség, hogy szabad akaratot gyakoroljatok.

RAIDEN: Ez nem igaz! Jogom van…