Metal Gear Solid 2: A Szabadság Fiai - Üzem fejezet - Magyar fordítás - 10. részlet

Raiden múltja

[Raiden magához tér és elmosódott fényeket lát a feje felett. Teljesen meztelenre van vetkőz­tetve. Hangokat hall.]

SOLIDUS: Életben van még?

OCELOT: Az volt, mikor Olga behozta. Átnéztem mindent, bele értve a Genome adatbázist is, de semmi nincs erről a fickóról. NSA[1], CIA[2], FBI[3]. Egyetlen adatbázisban sem létezik. Ő egy nem létező alkalmazott egy nem létező szervezettől.

SOLIDUS: Sejtettem. Azonban én ismerem ezt a férfit. Ébreszd fel.

[Az emelvény, amin Raiden fekszik, leereszkedik. Solidus és Ocelot áll vele szemben. Solidus kitinpáncéljához két csáp van erősítve.]

SOLIDUS: Rég találkoztunk, ugye? Hasfelmetsző Jack.

OCELOT: Ismered a fickót?

SOLIDUS: Emlékszel rám, ugye? Megnőttél.

[Solidus egyik csápja elkapja Raiden nyakát.]

SOLIDUS: Agyi implantátumok magas koncentrációban. Az emlékeidet is megváltoztatták?

RAIDEN: Aaaaarrgghhh!

[Solidus elengedi.]

SOLIDUS: Ez az én fiam. Mindent megtanítottam neki. Jack… Soha nem gondoltam volna, hogy újra látlak.

RAIDEN: Te ismersz engem?

SOLIDUS: Nem emlékszel? A neved… a készségeid… Mindent, amit tudsz, tőlem tudod. A nyolcvanas évek. A civil háború. Te voltál az egyik legjobb a gyerekkatonák között, akik har­coltak abban a konfliktusban. Alig tíz évesen a kisfiúk egységének vezetője lettél. Akkoriban a kiváló gyilkolási rekordod számos becenevet szerzett neked, olyanokat, mint a Fehér Ördög, vagy Hasfelmetsző Jack. Jack. Én vagyok a keresztapád, én neveztelek el. Mikor a háború vé­get ért, eltűntél a segélyközpontból. Szerettem volna tudni, mi történt veled. Tudhattam volna, hogy besoroztak.

OCELOT: Ez egy érdekes egybeesés.

SOLIDUS: Ha ő a Hazafiak szolgája, akkor kétlem, hogy bármi érdekeset tudna.

OCELOT: Mit csináljunk vele?

SOLIDUS: Felhasználjuk, ahogy tanácsoltad.

OCELOT: Mi legyen a Halott Sejttel?

SOLIDUS: Ne foglalkozz velük.

[Ocelot karja elkezd rángatózni.]

SOLIDUS: Már megint?

OCELOT: Lehet, hogy ő is itt van?

SOIDUS: Hmph. Egy órán belül szemléltetni fogjuk az Arsenal Gear erejét.

OCELOT: Természetesen átlagos fegyverekkel támadunk.

SOLIDUS: Igen, terv szerint járjunk el.

OCELOT: A legutolsó jelentés szerint minden rendben van a GW-val.

SOLIDUS: Hm. Mi van a csapatokkal?

OCELOT: Az embereket elláttuk Arsenal Gear felszereléssel, ahogy parancsoltad.

[Ocelot rápillant Solidus szemfedőjére.]

OCELOT: Tudod, Nagy Főnök kiköpött mása vagy.

[Solidus nevet.]

SOLIDUS: Valóban? Talán hálásnak kellene lennem ezért ennek a kölyöknek.

[Solidus kimegy a szobából.]

OCELOT: Ez a szituáció. Nagyon nosztalgikusnak találom.

RAIDEN: Hol vagyok?

OCELOT: Nos, természetesen az Arsenal Gearben. Valójában Shadow Moses emlékében is vagyunk.

[Ocelot felmutatja a lemezt, ami Raidennél volt.]

OCELOT: Ezt visszaveszem. Többé nem lesz szükséged erre.

[Olga belép a szobába. Mikor meglátja Ocelotot, fújtat és hátat fordít neki.]

OCELOT: Bűzös szél fúj, majd később beszélünk.

[Ocelot kimegy a szobából.]

OLGA: Ne mozdulj. Maradj, ahogy vagy. Egy kamera figyel minket.

RAIDEN: Mire készülsz?

OLGA: Átváltok nanokommunikációra.

[Codecen folytatják a beszélgetést.]

RAIDEN: Mr. X? Ninja?

OLGA: Pontosan. Én vagyok az.

RAIDEN: Azt hittem te vagy az orosz csapatok vezetője.

OLGA: Nem. Az csak egy álca volt.

RAIDEN: Álca?

OLGA: Azért küldtek, hogy támogassalak.

RAIDEN: Hogy támogass? Ki küldött? Az Ezredes?

OLGA: Nem. A Hazafiak.

RAIDEN: Mi?

OLGA: Becsaptam a csapataimat. Cserbenhagytam őket.

RAIDEN: De miért?

OLGA: A gyermekemet fogva tartják a Hazafiak. Minden két évvel ezelőtt kezdődött, mi­kor elvesztettem apámat a tartályhajó incidens során. Nekem és az embereimnek nem volt ho­va mennünk. Úgyhogy egyesítettük az erőnket egy illegális orosz szervezettel.

RAIDEN: Az orosz maffiával?

OLGA: Valami hasonlóval. Valójában, később rájöttem, hogy ez egy a Hazafiaknak aláren­delt szervezet volt. Akkoriban várandós voltam. Mikor életet adtam a gyermekemnek, kide­rült, hogy egy Hazafiak által üzemeltetett kórházban szültem. Reggelre a gyermekem el­tűnt. A kisbabámat valahol ebben az országban tartják fogva.

RAIDEN: Találkoztál már valaha a gyerekeddel?

OLGA: Nem. Egyszer egy hónapban küldenek róla egy fényképet a hálózaton keresztül. Még csak a karomban sem tartottam soha a gyermekemet.

RAIDEN: Értem. A helyzetedet figyelembe véve senki nem hibáztathat azért, amit tettél.

OLGA: Ez a te véleményed.

RAIDEN: Mi a helyzet Snake-kel? Azt hittem, ellenségek vagytok.

OLGA: Nem ő volt a felelős apám haláláért. Valójában az életünkkel tartozunk neki. Két év­vel ezelőtt nekik köszönhetően jutottunk ki élve a süllyedő hajóról.

RAIDEN: Szóval az incidens óta társak vagytok?

OLGA: Nem. Csak nem rég jöttem rá az igazságra. Mikor szembeszálltam itt vele.

RAIDEN: Küzdöttél Snake-kel? Mikor?

OLGA: Nos… akörül lehetett, mikor azzal a lánnyal mászkáltál.

RAIDEN: Snake… Szóval szövetkeztél vele, hogy visszafizesd az adósságot?

OLGA: Nem. Közös érdekből.

RAIDEN: Közös érdekből?

OLGA: A feladatom az, hogy támogassalak. Ha Solidus meglóg az Arsenallal, akkor a kül­de­tésed kudarcba fullad. A Hazafiak ezt az én részemről hibának ítélnék meg, és megölnék a gyermekemet. Egyszerűen fogalmazva, a gyermekem élete a te sikeredtől függ.

RAIDEN: Szóval az egészet a gyerekedért tetted. De miért akarnak segíteni rajtam a Hazafi­ak? Abban reménykednek, hogy elintézem Solidust?

OLGA: Nem. Te olyan vagy, mint én. Mi csak parasztok vagyunk.

RAIDEN: Parasztok, de milyen célból?

OLGA: Az S3 terv…

RAIDEN: Hah?

OLGA: Előbb vagy utóbb rájössz. De kétlem, hogy meg tudnál birkózni az igazsággal. Fi­gyelj, nincs erre időnk. Solidus bármelyik pillanatban megkezdheti a támadását. Meg kell állí­tani.

RAIDEN: Mi van a vírussal?

OLGA: Eddig semmi hatása. Szerintem a Hazafiak babráltak a programmal.

RAIDEN: Működni fog?

OLGA: Nem tudom.

RAIDEN: Szedj ki ebből az izéből.

OLGA: Még nem. Feloldom a kötéseidet, miután kimentem ebből a szobából.

RAIDEN: Hol van a felszerelésem?

OLGA: Minden Snake-nél van. Nem tudtam idehozni.

RAIDEN: És hol találom Snake-et?

OLGA: A folyosó egy hangárba vezet. Ott fog várni rád. Adtam neki egy biztonsági kártyát a hangárhoz.

RAIDEN: Snake meg akarja semmisíteni az Arsenal Geart?

OLGA: Nem. Még Snake számára is képtelenség elpusztítani az egészet. Meg kell állítanotok Solidust és az embereit.

RAIDEN: Te mit fogsz csinálni?

OLGA: Titokban maradok, ez a szerepem. Még mindig nem engedhetem meg, hogy felfedez­zenek.

RAIDEN: Olga, ezt nem folytathatod. Elkerülhetetlenül rájönnek majd.

OLGA: Figyelj, én ezt élve megúszom. Szedd össze magad.

[Olga gyomron vágja Raident.]

RAIDEN: Ugh.

[Olga kimegy a szobából. Egy kis idő elteltével Rose felhívja Raident.]

ROSE: Jack, jól vagy?

RAIDEN: Óh, i… igen.

ROSE: Jack, ez igaz? Amit Solidus mondott?

RAIDEN: …Igen.

ROSE: Ez hihetetlen. Kisgyerekek besorozását és háborúba küldését tiltják a nemzetközi egyezmények.

RAIDEN: Egy háborúban az ICC szabályok nem sokat jelentenek. Valaki azt mondta, hogy jelenleg több mint háromszázezer gyerek vesz részt harcokban. Én csak egy voltam közülük.

ROSE: Szóval emlékszel? Azt hittem, hogy az emlékeidet manipulálták.

RAIDEN: Így volt. De minden éjszaka rémálmaim vannak, részek a múltamból, amelyeket nem tudok összeilleszteni.

ROSE: Miért nem mondtad el?

RAIDEN: Nem értetted volna meg.

ROSE: Azt nem tudhatod, amíg próbára nem teszel.

RAIDEN: Nem akartalak megbántani. Soha nem volt igazi okom a harcra, azon kívül, hogy valaki fegyvert adott a kezembe. És az a valaki ő volt.

ROSE: Nem a te hibád volt.

RAIDEN: Ha túléltem a napi harcot, akkor megdicsértek, megetettek, és volt hol aludnom. Azt hiszem hat éves voltam, mikor először AK-t fogtam a kezembe, de még ebben sem va­gyok biztos. Nem vagyok olyan, mint Snake. Én soha nem kérdeztem meg, hogy miért harco­lunk. Nem volt cél és nem volt kiút. Adnak neked egy pisztolyt, és te megkérdezed, mennyit ölj. Ha nem teszed, akkor téged lőnek le.

ROSE: Minden rendben. Senki nem hibáztat téged.

RAIDEN: Minden nap Hollywoodi akciófilmeket nézettek velünk. Vagány fickók nagy fegy­verekkel. Ezt képzeti kiképzésnek nevezik. Az alapokról építettek fel minket gyilkoló gépek­ké. Egy nap egyszer adtak enni. Még mindig érzem a puskapor ízét, amit az ételbe kevertek.

ROSE: Puskaport? Az ételbe?

RAIDEN: A puskaporban toluene van, amelynek hallucinogén tulajdonságai vannak. Gyógy­szereztek minket, így könnyen irányíthatóak voltunk.

ROSE: Óh, Istenem…

[Rose sírva fakad.]

RAIDEN: Mikor a civilháború véget ért, közülünk azok, akik túlélték, civil szervezetekhez kerültek. Új életet adtak nekem az Államokban. Nem panaszkodom. De semmi nem változott. Az egyedüli olyan emberek, akiknek nincs gondjuk a múltammal, titkolóznak és saját napi­rendjük van. Szörnyű rémálmok… minden éjszaka. Soha nem tudok felejteni.

ROSE: Jack…